Velsz avagy hiper 30-val hiper nyaralás

Múlthéten közösen kaptunk 1 szabad 7végét (pontosabban 2 hete)  így arra gondoltunk elmegyünk v.merre kicsit országot látni.

Exmoor Nemzeti Parkra http://www.exmoor-nationalpark.gov.uk/index.htm esett a választás (minden köszönet a google.maps-nak és az oda feltöltött képeknek) sajnos az idő nem volt túl nyárias,amolyan angolos inkább, de a táj mindent megért:

A képek a Sziklák Völgyében készültek, sok heti hónapi városlét után szemünknek lelkünknek mindenünknek nagyon jól esett 1 kicsit zöldben sétálni. Igaz,h csak 2 napunk volt és viszonylag ,messze voltunk (kb 280 km Londontól) de mindent megért.

Béreltünk az autót, nagy okosan a GPS-t otthon hagytam,mikor felvettük a kocsit, így 1 kicsit mulatságosan jutottunk haza, dokumentáltunk Londoni kavargásunkat, és ha az még nem volt elég,h csak sejtésünk volt az irányról,h merre kell mennünk, ugye mindez a másik oldalon, mert mondjon bárki bármit, gyalogosan már megélni a fordított közlekedést, 1 kihalt útszakaszon én is kipróbáltam,de folyamatosan az ajtóban akartam váltani. :) Robi hamar belejött.

Hát így próbáltunk hazajutni:

meg így:

Végül hazaértünk, és a csomagokkal 1ütt a GPS-t is magunkkal vittük. :)A "hiper 30" meg ugye a sebességhatár lakott területen természetesen mérföldben, már nem is tudom, hogy jött de a végén már maga a kocsi lett "hiper 30", és az én Szerelmem azóta is sóvárog a "hiper 30"-ért így kedden megint szerzünk 1-et és elmegyünk Isle of Wight-ra.

A lényeg,h nagyon tetszett, itt találkoztunk igazi angolokkal, angol szokásokkal, valódi 5órai teával és hozzá süteménnyel (édeskés vajas tészta, pogácsa méretű,amit vajjal és eperdzsemmel kennek meg)- nagyon kis kedves teaboltok/teázok, csecsebecsés boltok (Tüncsi nagyon tetszene neked). Nagyon pozitív élmény volt az egész, az emberek kedvesek voltak, a vidék rendezett és kulturált, legalábbis amerre mi jártunk. Ha találnánk London kívül munkát, hát nem haboznánk itthagyni ezt a várost.

Ebben a kis városban laktunk - Porlock, és itt szálltunk meg:                          

http://www.whatsonexmoor.co.uk/links/overstr.htm az első féléjszakát meg kempingben, ugyanis sátrat is vettünk, jó lesz az még NZ is kempingezni (bár a rákifizett súlytöbblet 10x-se lesz a sátornak)

És az utazásunk legjobb videója, láttunk cápát, és meg is örökítettük:

És a tájról még néhány felvétel:

Elmaradások

Háát már jó régen nem írtam... de hát már elmúlt az újdonság varázsa, bejöttek a Londoni szürke hétköznapok. Gondoltam írok 1-2 érdekes törzsvevőmről, és a vicces nyomulásról a kávézóban.

Mostanában végre megkaptam a kioszkot, amit pont időben jött mert mostanában 1 kicsit kezdtek a kolléganőim megzakkani, mondhatnám túl sok kapitány van a hajón, fiatal lánykák akik most hatalom féléhez jutnak és úgy érzik folyamatosan hibát kell keresni és szólni is érte.. nna de komolyan csak egy kávézó, csak étel és ital és mindenki keményen és gyorsan dolgozik igazán nem szükséges ez. Ilyenkor akik így gondoljuk elvonulunk a feltörekvők elől és jót mosolygunk. Szóval én ezt már mostanában távoli biztonságban élvezem és a kollegáim, akik jönnek hozzám megtanulni a kioszk vezetését is.
Vannak jópofa törzsvendégeim is:
-Az idős üzletember, minden nap fekete kávét vesz 1 szendviccsel és 1 süteménnyel 3-4-körül jelenik meg, v.miért nagyon szimpatikusak vagyunk 1másnak,de a hogy vagyon kívül sokat nem csevegünk, igazi angol úriember  nem akar feltartani.
-Az Indiai, nem sok indiai jár errefelé, ő már igazából angol szintén 4 fele jön,  csak kávézik, és 1ütt be szoktuk utazni európát, ős is szenvedélyes utazó.
-Ivon a duci hajléktalan, meleg szívű, és csak a termoszát szoktam feltölteni meleg vízzel, mindig feldobja a napomat
-A park mókusa, elkezdett télre gyűjtögetni, naponta párszor elszalad előttem, legközelebb elkapom 1 fényképre
-A dohányos, napi 2-3 tejeskávét szív el 1 doboz cigivel mindig a legutolsó asztalnál.
-reggeli langyos Latte-s, ki szereti a kávét langyosan!!!??? naná,h v.mi IT-s (bocs Győző)
-az 5órai teás angol asszonykák, a legnagyobb fazonok, kifinomult smink és parfüm, visszafogott öltözék..csak angolosan, de haladnak a korral az ötórai tea megteszi papírpohárból műanyag széken is.
-szendvicsező üzletmberek: ebből 2 féle van, 1 aki vér komolyan veszi magát, a másik meg próbál lazítani,h végre ebédszüneten van, az utóbbiból van több így jól el lehet velük csevegni.
-emellett sok-sok turista, és 7végén vidékiek, nna őket nehéz megérteni..
Hát így telnek a kis kioszk napok, ált-ban gyorsan..lassan vége a nyárnak, így nem ártana nekem is v.mi más munkát keresni... :) :)

Édes vasárnapok

Eddig úgy tűnik,h ált-ban vasárnapokra esnek a közös szabadnapok, hát igen más mint az irodai munka hétfőtől-péntekig,de még viszonylag kiszámítható, hiszen ált-ban este 7-re már mindketten végzünk. Megkaptuk múlthét szerdán az első rendes londoni fizetésünket, hát másnap el is kellett mennem a Primark-ba (csajok, majd ha jöttök itt fillérekért lehet venni ruhákat) persze előtte kifizettem a számlákat. Ma meg élvezem az ágyba hozott kávémat keksszel, Robi meg az újonnan vett turmixgépet bírta rá 1 kis reggeli banánturmixra. Sajnos az idő kicsit hűvös, így nem most megyünk a tengerpartra, majd legközelebb, egyre jobban kedvelem a környéket, az utcákat, megszoktam már a sokszínű embereket, bár tényleg az indiaiak, lengyelek és mi magyarok is csürhék vagyunk sokszor az angolokhoz képest, ez leginkább 1 tömött buszon vagy metrón jön ki, kevésbé lök fel és tolakszik egy angol, ez van. Mi itt bevándorlók vagyunk és azok is maradnunk, mint ahogy egy nálunk élő külföldinek sem mond sok mindent a Ferenciek tere megálló (pedig ott a jégbüfé.....:)), vagy a Hősök tere, nem érti mit jelent hogy "6-kor a Nyugatin az óra alatt", nem ismerős neki 1 tér 1 utca illata, nem jelent neki többet a Kossuth tér egy szimpla elnevezésnél, hát ugyanígy ülök én is itt a metrón az állomásneveket hallgatva, nem fűznek hozzá emlékek, nem tudom,h milyen történelmi személy v esemény kapcsolódik hozzá gyökértelen vagyok itt, persze sok utánaolvasással lehetne ezen segíteni,de bevallom őszintén enegem nem nyűgözött le 'London" talán pont ezért, mert még nem tettem magamévá, még nem igazán ismerem, és ha így megy tovább,h továbbra is az ágyban heverészem ahelyett,h várost néznék..... ;) Az édes vasárnap maradt az édes semmittevésé.De ma,h enyhítsem kívülállóságomat elmentem a Nemzeti Galériába bár nem vagyok nagy műrajongó,de megdobbant a szívem mikor szemben álltam 1 Monet, v Renoir képpel, utána még volt 1 kis időm,h elmenjek a Somerset House-ba, igaz csak 1 kis bepillantásra futotta, de közben kicsit nyitottabb szemmel jártam néztem, olvastam  London utcáit. Gyakrabban kéne ezt tennünk szabadnapunkon,h ne csak éljek itt,hanem megéljem Londont 1 kicsit

Embankment Café

Most már azt hiszem 4. napja vagyok a kávézóban, 1-2 törzsvendéget már felismerek, de azért különleges rendelésekkel még bajban vagyok. De meg vannak velem elégedve, állítólag még senkit nem tudtak beállítani a kasszába ennyi idő után, pedig én épp azon vagyok kiakadva,h mennyire nem tudok semmit. Furcsa ennyi év után v.mit teljesen a 0-ról kezdeni, mikor már megszokta az ember lánya,h  van 1 státusza, nagyjából már már el tudja helyzeni magát a szakmájában, és bumm itt senki, és olyan furcsa,h én vagyok az akinek tanulnia kell,h nem  vagyok szakmabeli és kiemelkedő tehetség... :) (nna nem mintha az lettem volna,mint referens- pedig de :) ;) Mindenki nagyon kedves, és nagyon,de nagyon megtanultak csapatban dolgozni, tényleg mindenki a másik keze alá dolgozik, függetlenül,h feladata vagy nem itt is van 2 kolumbiai (1 szakács és  felszolgáló), 3 lengyel (2 felszolgáló, 1 szakács) 2 kínai (1 szakács, 1 felszolgáló) (de lehet, h ők is mianmariak) 1 mianmari lányka. meg kell,h mondjam,h a 2 kínai az akik nagyon jól tudnak csapatban dolgozni és elképesztően gyorsak, mindemellett nagyon szimpatikus jellemük van. Egy szó, mint száz, ez is kemény meló, de tetszik (a sok futkosástól meg ledobtam 1-2 kilot, miközben halomszám eszem a süteményeket amiket napvégén ránksóznak), pláne,ha már átlátom az egész rendszert akkor még jobban fog tetszeni.

Itt dolgozom: http://www.embankmentcafe.co.uk/index.html

Szerelmem, ma munka után bejött hozzánk, mi még nem zártunk és készített néhány képet  a kis kávézóról a blogomba:

Park egyik szép platánfája

a kávézó hátsó teraszával (már zárás után)

Robit változatlanul nagyon dicsérik és el vannak ájulva a munkájától, nekem meg csak dagad a keblem, h ilyen jó chefem van nekem, az angolja is napról-napra jön fel, az én szörnyű akcentusomon is próbál csiszolni a Sally - még nem tudja, de hamarosan rájön,h nehéz fába vágta a fejszét, az összes ismerősöm az én kiejétesemen szokott nevetni.. :) :)

Mindenkit puszilok, Robi konyhájáról bővebben majd Kozmin blogjában lehet olvasni, már ha lesz kedve megírni...

Laza vasárnap

Ma egyikünk sem dolgozik, én ugye még nem, Robinak meg szabadnapja van. Így ma elmentünk meglátogattuk az én Babámat (Móni) pont ma megy haza 2 hétre,és azon nevettünk, h mikor hazajött akkor mindig nála vagy nálam bepótoltuk az elmúlt hónapok csajos estéit. Most meg ő ment én maradok, furcsa fordulat, mikor először ő 2 éve kijött, akkor még számára is számomra is elképzelhetetlen lett volna, h egyszer én is idejövök, most meg egészen hiányozni fog,h nem tudunk élménybeszámolót tartani,h vele mi történt, és velem mi itthon.. teljes képzavar. Remélem jól fog telni neki a szabadsága, és mindenben úgy lesz ahogy ő elképzeli, majd sokat gondolok rá, és ha visszajött akkor itt Londonban tartunk egy csajos estét (palacsintát ígértem neki) :)

Ma anyáknapja van, virág helyet csak a hangommal tudtam felköszönteni anyukámat és nagyimat, pedig ilyenkor mindig mentem, vagy még kislánykoromban a nővéremmel mentünk orgonát lopni korán reggel, itt nem is nagyon láttam még orgonabokrot... Ilyenkor kijön a távolság hátránya, és persze jó a skype, és a videóhívások, és ez a blog is segít a kapcsolat tartásban,de a személyes pillanatot nem helyettesíti, mikor kommandózom az utcákat orgonabokor után kutatva, mint egy vadászkutya, és még és még-nagyobb csokrot duzzasztva, és persze anyu meg mama arca mikor átadhatom nekik....

Jobb híján pizzát sütünk a kis kommunánknak (még mindig 3an vagyunk, Szerelmem, a másik Robi és én) nagyon szeretem a házi pizzát, és nem azért mert az én Chefem csinálja, de tényleg jó ízű, és bőven leveri ezeket az itteni sarki pizzásokat. Tényleg jó a hangulat, jól megvagyunk, rendesen kedveljük a Robit, kicsit, mint egy unokaöcs, aki már más generáció,de jólmegértjük egymást. Nnna megyek tanulok pizzát sütni :) 

The Kitchen és Sally

Tudom már rég nem írtam, de igazából vártam,h alakuljanak  a fejlemények, gondoltam majd akkor teszem közzé.. :)

Van munkánk, mindkettőnknek! Legalábbis remélem,h ha holnap felhívom a Sally-t ahogy megállapodtunk akkor nem fog másként állni a dolog. A lényeg,h az a hely ahova még múlthét pénteken bementünk, h gyakoroljuk az álláskereséséi helyzetet tényleg szakács szűkében volt, Hétfőn visszamentünk és találkoztunk a tulajdonossal vagy menedzserrel, ő Sally, egy kedves Új-Zélandi nő!!! Ilyenkor elgondolkozik az ember,h mintha véletlenek nem nagyon lennének, és nem csak szakácsot keresnek, hanem 8 metrómegállóval beljebb a Temze partján egy kis parkban a kávézójába keres munkatársat. Így voltam szerdán nála állásinterjún, és vasárnapra ígértem választ, én azt hiszem belevágok. Alapvetően a kávézó mellékteraszát kellene beindítani a park másik bejáratánál, a környező irodaházakra számít napközbeni szendvics ügyben, lenne 1 fagyi gép (a felvétel feltétele,h a Robi minden nap kaphat 1 tölcsér fagyit!) és a szokásos, tea, kávé, üdítő, kb 6-8 asztallal. Remélem menni fog, remélem ez már tetszeni fog, és remélem megtalálom 1 kicsit a számításaimat. a Robi ma már első rendes munkanapját töltötte a konyhán. Jó érzés, h nem mások által kerültünk oda (ügynökségek-akik kemény pénzt is kérnek ezért..),h utánajártunk jártuk a várost voltunk több helyen több állásinterjún vagy próbanapon, és a végén 1 cégnél kötöttünk ki. Mondtam a Sally-nek,h télen azért majd oldjuk meg,h ne nagyon dolgozzunk 1 helyen,mert az nem túl egészséges.. :) :)

Kb 2 hete egy boltban vettük ezt a karkötőt, azt hiszem a mostani esetében ez hozott nekünk szerencsét, mert erre nagyon felfigyelt,h miért is hordjuk mi ezt:

Hogy tudjuk miért vagyunk itt

Ma hazajövet munkából a Szerelmem egy szép nagy csokor rózsát hozott nekem, nagyon jól esett.... tényleg az ilyen kis apróságok adják meg az élet esszenciáját. Jókedvűen élményekkel teli jön haza az újdonsült chef, én meg felhívtam a Sallyt, így hétfőn 9-kor mehetünk együtt dolgozni. A Robiék konyháján nagyon jó családias hangulat van, remélem ugyanez a hangulat lesz a kis teraszon is (majd magamnak kialakítom .. :) ) Hétfőn kiderül, mindenesetre agyon dicsérik a Szerelmemet - nagyon büszke vagyok rá - , remélem majd engem is fognak neki.

A náthám rendbejött, és így már kedvem is sokkal jobb, nagy lendülettel szeretnék nekivágni a kis terasznak,h tényleg mihamarabb sikerüljön beindítani, és ne csak a kezem legyen hasznos hanem az ötleteim is.

27 fok, napsütés, húsvét

Azt hiszem az idei húsvét Kiskunmajsa hiányában elmarad, v.hogy hangulatom se volt meg hozzá,h 1általán 1 csokinyuszit is megnézzek közelebbről, v.hogy nekem már annyira Kiskunmajsához kötődik ez az egész húsvéti  dolog,h már-már azt mondhatom,h földrajzi helyhez köthető, nem pedig dátumhoz..:) azért 1 tojást kifújok és megrajzolom és odaadom a Szerelmemnek, remélem otthon is ilyen szép idő van, itt már szinte nyár.. háát igen most ha itt lenne a kis Hondám, aminek már a Benus biztosan nem örülne annyira..:) akkor elmennénk kirándulni v.merre, mondjuk a tengerhez.

Furcsa,h az ember a hagyományokat mennyire képes elhanyagolni, ha nincsen hozzá megfelelő környezet, ami most érthető, de azért remélem a következő ünnepet már fogjuk tartani ,nekem ezek fontosak. Főtt tojást tudunk csinálni, sonka az nem nagyon van (inkább csak angol szalonna) szóval megleszünk :) a Húsvéti kalács  kimarad, itt v.mi kis zsemleméretű húsvéti édes süteményük van, már ránézésre és elég durva, inkább maradt a polcon.. kenyerük is van olyan édes,h megteszi kalácsnak (pedig tejleskiőrlésű!!)

Tegnap voltunk több szállodában is munkaügyben, most csak jelentkezési lapokat adtak, mert minden felső vezető szabadságon van Húsvét miatt, meg belebotlottunk egy hihetetlen szakács fickóba a Towerbridge közelében levő kis étteremben. Pont keresnek szakácsot, pedig csak azért mentünk be,h gyakoroljuk magát a szituációt. Igazi angol szakácsot képzeljetek el nagy lufi has, puha test (max a 2 kg sonkát emelgeti) csíkos nadrág, kötény és bolondozik -  Robi mondta: önmaga karikatúrája - nem Londoni, v.honnan észak Angliából jöhetett ha jól emlékszem. A lényeg,h hétfőn megy vissza a Robi 1 interjúra hozzá, aztán majd meglátjuk.

Miután felmondtam, kicsit rosszul éreztem magam,h megtehetem e.. de annyira nem éreztem jól magam, és ha ott vagyok bent napi 10 órát, nehezen keresek másik munkát... márpedig a hercegi esküvő miatt most kemény beosztás lett volna... szóval kicsit ott vagyunk, mint az elején, persze sokkal nagyobb tapasztalattal, helyismerettel.
Jha a gyömbéres méz... mára belázasodtam, úgy látszik az angol(?inkább: indai, fekete, pakisztáni, lengyel stb..) mindenféle vírusokkal szemben még nem vagyok rezisztens.... így maradt a jó öreg Aspirin C-Vitaminnal forró teával, pihe-puha ággyal és az én jó Szerelmemmel, aki mindezeket meghozta és még erőlevest is csinált nekem.