Ma egyikünk sem dolgozik, én ugye még nem, Robinak meg szabadnapja van. Így ma elmentünk meglátogattuk az én Babámat (Móni) pont ma megy haza 2 hétre,és azon nevettünk, h mikor hazajött akkor mindig nála vagy nálam bepótoltuk az elmúlt hónapok csajos estéit. Most meg ő ment én maradok, furcsa fordulat, mikor először ő 2 éve kijött, akkor még számára is számomra is elképzelhetetlen lett volna, h egyszer én is idejövök, most meg egészen hiányozni fog,h nem tudunk élménybeszámolót tartani,h vele mi történt, és velem mi itthon.. teljes képzavar. Remélem jól fog telni neki a szabadsága, és mindenben úgy lesz ahogy ő elképzeli, majd sokat gondolok rá, és ha visszajött akkor itt Londonban tartunk egy csajos estét (palacsintát ígértem neki) :)
Ma anyáknapja van, virág helyet csak a hangommal tudtam felköszönteni anyukámat és nagyimat, pedig ilyenkor mindig mentem, vagy még kislánykoromban a nővéremmel mentünk orgonát lopni korán reggel, itt nem is nagyon láttam még orgonabokrot... Ilyenkor kijön a távolság hátránya, és persze jó a skype, és a videóhívások, és ez a blog is segít a kapcsolat tartásban,de a személyes pillanatot nem helyettesíti, mikor kommandózom az utcákat orgonabokor után kutatva, mint egy vadászkutya, és még és még-nagyobb csokrot duzzasztva, és persze anyu meg mama arca mikor átadhatom nekik....
Jobb híján pizzát sütünk a kis kommunánknak (még mindig 3an vagyunk, Szerelmem, a másik Robi és én) nagyon szeretem a házi pizzát, és nem azért mert az én Chefem csinálja, de tényleg jó ízű, és bőven leveri ezeket az itteni sarki pizzásokat. Tényleg jó a hangulat, jól megvagyunk, rendesen kedveljük a Robit, kicsit, mint egy unokaöcs, aki már más generáció,de jólmegértjük egymást. Nnna megyek tanulok pizzát sütni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése