Tegnap reggel meglehetősen nyamvadtan ébredtem, azt hiszem sikerült a 25 fokban estére megfáznom, napközben tényleg nyárias idő van de estére lehűl én meg ugye hol a benti vendégtérben, hol a kinti részen pörgök, persze ez még nem indok,h elegem legyen. A lényeg,h mivel már 2 napja majdnem sírva jövök haza munkából aminek az okát még én sem tudom, a kollégák kedvesek, a vendégek semmilyenek,de v.mi nem stimmel így úgy döntöttem,h nem azért hagytam otthon mindennel fel,h itt a fogamat összeszorítva v.mi olyat csináljak ami a zsigereimből taszít, hát felhívtam a Dórát, és megmondtam neki,h ez nekem nem megy. Holnap persze rendesen kilépek, de megkönnyebbültem, nem derogál a munka és könnyen lehet,h pincér leszek,de nem 1 forgalmas pub-ban ahol 1 vendégre 1 másodperc jut és a csúcs teljesítmény,h míg kifele futsz a a tányérral a másik kajáért ami liftben vár kapjál fel 8 poharat, ha már üres. Ebben nincs kihívás, nincs semmi, nincs szolgáltatás, nincs vendégkapcsolat, persze ennek a pub-nak is megvan a helye a turizmusban és az angol TSD-i életben kellenek az ilyenek,de én azt hiszem erre alkalmatlan vagyok, de legalább megtanultam ezt is,h nem szabad olyat csinálni amibe belefárad az ember lelke, és ebben a Robi nagy támogatom volt, ő mondta,h ne csináljam,ha nem tetszik ez csak munka. Jó, h ilyen ember van mellettem akit nem javak hajtanak, hanem az emberi értékek. Remélem hamar találok 1 kicsit testhez állóbb munkát.
A náthám kicsit jobban van, a torkom fáj, ma 1 lime levét 1 kis db gyömbért felaprítva és 1 kanál mézet összekeverve próbáltam gyógyítgatni magam, holnapra kiderül,h rögtönzött házipatikám használt e.
Addig is néhány kép a szép nagyobb szobánkról ahova tegnapelőtt cuccoltunk át és a volt lakótársakról.
 |
| a szerzett kanapé |
 |
| megbújva az ágyunkban |
 |
| a semmire sem jó álkandalló |
 |
| Rend a lelke mindennek |
 |
| Peti- Szerelmem-Robi-Éva |
 |
| mi a különbség a képen? :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése