Édes vasárnapok

Eddig úgy tűnik,h ált-ban vasárnapokra esnek a közös szabadnapok, hát igen más mint az irodai munka hétfőtől-péntekig,de még viszonylag kiszámítható, hiszen ált-ban este 7-re már mindketten végzünk. Megkaptuk múlthét szerdán az első rendes londoni fizetésünket, hát másnap el is kellett mennem a Primark-ba (csajok, majd ha jöttök itt fillérekért lehet venni ruhákat) persze előtte kifizettem a számlákat. Ma meg élvezem az ágyba hozott kávémat keksszel, Robi meg az újonnan vett turmixgépet bírta rá 1 kis reggeli banánturmixra. Sajnos az idő kicsit hűvös, így nem most megyünk a tengerpartra, majd legközelebb, egyre jobban kedvelem a környéket, az utcákat, megszoktam már a sokszínű embereket, bár tényleg az indiaiak, lengyelek és mi magyarok is csürhék vagyunk sokszor az angolokhoz képest, ez leginkább 1 tömött buszon vagy metrón jön ki, kevésbé lök fel és tolakszik egy angol, ez van. Mi itt bevándorlók vagyunk és azok is maradnunk, mint ahogy egy nálunk élő külföldinek sem mond sok mindent a Ferenciek tere megálló (pedig ott a jégbüfé.....:)), vagy a Hősök tere, nem érti mit jelent hogy "6-kor a Nyugatin az óra alatt", nem ismerős neki 1 tér 1 utca illata, nem jelent neki többet a Kossuth tér egy szimpla elnevezésnél, hát ugyanígy ülök én is itt a metrón az állomásneveket hallgatva, nem fűznek hozzá emlékek, nem tudom,h milyen történelmi személy v esemény kapcsolódik hozzá gyökértelen vagyok itt, persze sok utánaolvasással lehetne ezen segíteni,de bevallom őszintén enegem nem nyűgözött le 'London" talán pont ezért, mert még nem tettem magamévá, még nem igazán ismerem, és ha így megy tovább,h továbbra is az ágyban heverészem ahelyett,h várost néznék..... ;) Az édes vasárnap maradt az édes semmittevésé.De ma,h enyhítsem kívülállóságomat elmentem a Nemzeti Galériába bár nem vagyok nagy műrajongó,de megdobbant a szívem mikor szemben álltam 1 Monet, v Renoir képpel, utána még volt 1 kis időm,h elmenjek a Somerset House-ba, igaz csak 1 kis bepillantásra futotta, de közben kicsit nyitottabb szemmel jártam néztem, olvastam  London utcáit. Gyakrabban kéne ezt tennünk szabadnapunkon,h ne csak éljek itt,hanem megéljem Londont 1 kicsit

Embankment Café

Most már azt hiszem 4. napja vagyok a kávézóban, 1-2 törzsvendéget már felismerek, de azért különleges rendelésekkel még bajban vagyok. De meg vannak velem elégedve, állítólag még senkit nem tudtak beállítani a kasszába ennyi idő után, pedig én épp azon vagyok kiakadva,h mennyire nem tudok semmit. Furcsa ennyi év után v.mit teljesen a 0-ról kezdeni, mikor már megszokta az ember lánya,h  van 1 státusza, nagyjából már már el tudja helyzeni magát a szakmájában, és bumm itt senki, és olyan furcsa,h én vagyok az akinek tanulnia kell,h nem  vagyok szakmabeli és kiemelkedő tehetség... :) (nna nem mintha az lettem volna,mint referens- pedig de :) ;) Mindenki nagyon kedves, és nagyon,de nagyon megtanultak csapatban dolgozni, tényleg mindenki a másik keze alá dolgozik, függetlenül,h feladata vagy nem itt is van 2 kolumbiai (1 szakács és  felszolgáló), 3 lengyel (2 felszolgáló, 1 szakács) 2 kínai (1 szakács, 1 felszolgáló) (de lehet, h ők is mianmariak) 1 mianmari lányka. meg kell,h mondjam,h a 2 kínai az akik nagyon jól tudnak csapatban dolgozni és elképesztően gyorsak, mindemellett nagyon szimpatikus jellemük van. Egy szó, mint száz, ez is kemény meló, de tetszik (a sok futkosástól meg ledobtam 1-2 kilot, miközben halomszám eszem a süteményeket amiket napvégén ránksóznak), pláne,ha már átlátom az egész rendszert akkor még jobban fog tetszeni.

Itt dolgozom: http://www.embankmentcafe.co.uk/index.html

Szerelmem, ma munka után bejött hozzánk, mi még nem zártunk és készített néhány képet  a kis kávézóról a blogomba:

Park egyik szép platánfája

a kávézó hátsó teraszával (már zárás után)

Robit változatlanul nagyon dicsérik és el vannak ájulva a munkájától, nekem meg csak dagad a keblem, h ilyen jó chefem van nekem, az angolja is napról-napra jön fel, az én szörnyű akcentusomon is próbál csiszolni a Sally - még nem tudja, de hamarosan rájön,h nehéz fába vágta a fejszét, az összes ismerősöm az én kiejétesemen szokott nevetni.. :) :)

Mindenkit puszilok, Robi konyhájáról bővebben majd Kozmin blogjában lehet olvasni, már ha lesz kedve megírni...

Laza vasárnap

Ma egyikünk sem dolgozik, én ugye még nem, Robinak meg szabadnapja van. Így ma elmentünk meglátogattuk az én Babámat (Móni) pont ma megy haza 2 hétre,és azon nevettünk, h mikor hazajött akkor mindig nála vagy nálam bepótoltuk az elmúlt hónapok csajos estéit. Most meg ő ment én maradok, furcsa fordulat, mikor először ő 2 éve kijött, akkor még számára is számomra is elképzelhetetlen lett volna, h egyszer én is idejövök, most meg egészen hiányozni fog,h nem tudunk élménybeszámolót tartani,h vele mi történt, és velem mi itthon.. teljes képzavar. Remélem jól fog telni neki a szabadsága, és mindenben úgy lesz ahogy ő elképzeli, majd sokat gondolok rá, és ha visszajött akkor itt Londonban tartunk egy csajos estét (palacsintát ígértem neki) :)

Ma anyáknapja van, virág helyet csak a hangommal tudtam felköszönteni anyukámat és nagyimat, pedig ilyenkor mindig mentem, vagy még kislánykoromban a nővéremmel mentünk orgonát lopni korán reggel, itt nem is nagyon láttam még orgonabokrot... Ilyenkor kijön a távolság hátránya, és persze jó a skype, és a videóhívások, és ez a blog is segít a kapcsolat tartásban,de a személyes pillanatot nem helyettesíti, mikor kommandózom az utcákat orgonabokor után kutatva, mint egy vadászkutya, és még és még-nagyobb csokrot duzzasztva, és persze anyu meg mama arca mikor átadhatom nekik....

Jobb híján pizzát sütünk a kis kommunánknak (még mindig 3an vagyunk, Szerelmem, a másik Robi és én) nagyon szeretem a házi pizzát, és nem azért mert az én Chefem csinálja, de tényleg jó ízű, és bőven leveri ezeket az itteni sarki pizzásokat. Tényleg jó a hangulat, jól megvagyunk, rendesen kedveljük a Robit, kicsit, mint egy unokaöcs, aki már más generáció,de jólmegértjük egymást. Nnna megyek tanulok pizzát sütni :)