Velsz avagy hiper 30-val hiper nyaralás

Múlthéten közösen kaptunk 1 szabad 7végét (pontosabban 2 hete)  így arra gondoltunk elmegyünk v.merre kicsit országot látni.

Exmoor Nemzeti Parkra http://www.exmoor-nationalpark.gov.uk/index.htm esett a választás (minden köszönet a google.maps-nak és az oda feltöltött képeknek) sajnos az idő nem volt túl nyárias,amolyan angolos inkább, de a táj mindent megért:

A képek a Sziklák Völgyében készültek, sok heti hónapi városlét után szemünknek lelkünknek mindenünknek nagyon jól esett 1 kicsit zöldben sétálni. Igaz,h csak 2 napunk volt és viszonylag ,messze voltunk (kb 280 km Londontól) de mindent megért.

Béreltünk az autót, nagy okosan a GPS-t otthon hagytam,mikor felvettük a kocsit, így 1 kicsit mulatságosan jutottunk haza, dokumentáltunk Londoni kavargásunkat, és ha az még nem volt elég,h csak sejtésünk volt az irányról,h merre kell mennünk, ugye mindez a másik oldalon, mert mondjon bárki bármit, gyalogosan már megélni a fordított közlekedést, 1 kihalt útszakaszon én is kipróbáltam,de folyamatosan az ajtóban akartam váltani. :) Robi hamar belejött.

Hát így próbáltunk hazajutni:

meg így:

Végül hazaértünk, és a csomagokkal 1ütt a GPS-t is magunkkal vittük. :)A "hiper 30" meg ugye a sebességhatár lakott területen természetesen mérföldben, már nem is tudom, hogy jött de a végén már maga a kocsi lett "hiper 30", és az én Szerelmem azóta is sóvárog a "hiper 30"-ért így kedden megint szerzünk 1-et és elmegyünk Isle of Wight-ra.

A lényeg,h nagyon tetszett, itt találkoztunk igazi angolokkal, angol szokásokkal, valódi 5órai teával és hozzá süteménnyel (édeskés vajas tészta, pogácsa méretű,amit vajjal és eperdzsemmel kennek meg)- nagyon kis kedves teaboltok/teázok, csecsebecsés boltok (Tüncsi nagyon tetszene neked). Nagyon pozitív élmény volt az egész, az emberek kedvesek voltak, a vidék rendezett és kulturált, legalábbis amerre mi jártunk. Ha találnánk London kívül munkát, hát nem haboznánk itthagyni ezt a várost.

Ebben a kis városban laktunk - Porlock, és itt szálltunk meg:                          

http://www.whatsonexmoor.co.uk/links/overstr.htm az első féléjszakát meg kempingben, ugyanis sátrat is vettünk, jó lesz az még NZ is kempingezni (bár a rákifizett súlytöbblet 10x-se lesz a sátornak)

És az utazásunk legjobb videója, láttunk cápát, és meg is örökítettük:

És a tájról még néhány felvétel:

Elmaradások

Háát már jó régen nem írtam... de hát már elmúlt az újdonság varázsa, bejöttek a Londoni szürke hétköznapok. Gondoltam írok 1-2 érdekes törzsvevőmről, és a vicces nyomulásról a kávézóban.

Mostanában végre megkaptam a kioszkot, amit pont időben jött mert mostanában 1 kicsit kezdtek a kolléganőim megzakkani, mondhatnám túl sok kapitány van a hajón, fiatal lánykák akik most hatalom féléhez jutnak és úgy érzik folyamatosan hibát kell keresni és szólni is érte.. nna de komolyan csak egy kávézó, csak étel és ital és mindenki keményen és gyorsan dolgozik igazán nem szükséges ez. Ilyenkor akik így gondoljuk elvonulunk a feltörekvők elől és jót mosolygunk. Szóval én ezt már mostanában távoli biztonságban élvezem és a kollegáim, akik jönnek hozzám megtanulni a kioszk vezetését is.
Vannak jópofa törzsvendégeim is:
-Az idős üzletember, minden nap fekete kávét vesz 1 szendviccsel és 1 süteménnyel 3-4-körül jelenik meg, v.miért nagyon szimpatikusak vagyunk 1másnak,de a hogy vagyon kívül sokat nem csevegünk, igazi angol úriember  nem akar feltartani.
-Az Indiai, nem sok indiai jár errefelé, ő már igazából angol szintén 4 fele jön,  csak kávézik, és 1ütt be szoktuk utazni európát, ős is szenvedélyes utazó.
-Ivon a duci hajléktalan, meleg szívű, és csak a termoszát szoktam feltölteni meleg vízzel, mindig feldobja a napomat
-A park mókusa, elkezdett télre gyűjtögetni, naponta párszor elszalad előttem, legközelebb elkapom 1 fényképre
-A dohányos, napi 2-3 tejeskávét szív el 1 doboz cigivel mindig a legutolsó asztalnál.
-reggeli langyos Latte-s, ki szereti a kávét langyosan!!!??? naná,h v.mi IT-s (bocs Győző)
-az 5órai teás angol asszonykák, a legnagyobb fazonok, kifinomult smink és parfüm, visszafogott öltözék..csak angolosan, de haladnak a korral az ötórai tea megteszi papírpohárból műanyag széken is.
-szendvicsező üzletmberek: ebből 2 féle van, 1 aki vér komolyan veszi magát, a másik meg próbál lazítani,h végre ebédszüneten van, az utóbbiból van több így jól el lehet velük csevegni.
-emellett sok-sok turista, és 7végén vidékiek, nna őket nehéz megérteni..
Hát így telnek a kis kioszk napok, ált-ban gyorsan..lassan vége a nyárnak, így nem ártana nekem is v.mi más munkát keresni... :) :)

Édes vasárnapok

Eddig úgy tűnik,h ált-ban vasárnapokra esnek a közös szabadnapok, hát igen más mint az irodai munka hétfőtől-péntekig,de még viszonylag kiszámítható, hiszen ált-ban este 7-re már mindketten végzünk. Megkaptuk múlthét szerdán az első rendes londoni fizetésünket, hát másnap el is kellett mennem a Primark-ba (csajok, majd ha jöttök itt fillérekért lehet venni ruhákat) persze előtte kifizettem a számlákat. Ma meg élvezem az ágyba hozott kávémat keksszel, Robi meg az újonnan vett turmixgépet bírta rá 1 kis reggeli banánturmixra. Sajnos az idő kicsit hűvös, így nem most megyünk a tengerpartra, majd legközelebb, egyre jobban kedvelem a környéket, az utcákat, megszoktam már a sokszínű embereket, bár tényleg az indiaiak, lengyelek és mi magyarok is csürhék vagyunk sokszor az angolokhoz képest, ez leginkább 1 tömött buszon vagy metrón jön ki, kevésbé lök fel és tolakszik egy angol, ez van. Mi itt bevándorlók vagyunk és azok is maradnunk, mint ahogy egy nálunk élő külföldinek sem mond sok mindent a Ferenciek tere megálló (pedig ott a jégbüfé.....:)), vagy a Hősök tere, nem érti mit jelent hogy "6-kor a Nyugatin az óra alatt", nem ismerős neki 1 tér 1 utca illata, nem jelent neki többet a Kossuth tér egy szimpla elnevezésnél, hát ugyanígy ülök én is itt a metrón az állomásneveket hallgatva, nem fűznek hozzá emlékek, nem tudom,h milyen történelmi személy v esemény kapcsolódik hozzá gyökértelen vagyok itt, persze sok utánaolvasással lehetne ezen segíteni,de bevallom őszintén enegem nem nyűgözött le 'London" talán pont ezért, mert még nem tettem magamévá, még nem igazán ismerem, és ha így megy tovább,h továbbra is az ágyban heverészem ahelyett,h várost néznék..... ;) Az édes vasárnap maradt az édes semmittevésé.De ma,h enyhítsem kívülállóságomat elmentem a Nemzeti Galériába bár nem vagyok nagy műrajongó,de megdobbant a szívem mikor szemben álltam 1 Monet, v Renoir képpel, utána még volt 1 kis időm,h elmenjek a Somerset House-ba, igaz csak 1 kis bepillantásra futotta, de közben kicsit nyitottabb szemmel jártam néztem, olvastam  London utcáit. Gyakrabban kéne ezt tennünk szabadnapunkon,h ne csak éljek itt,hanem megéljem Londont 1 kicsit

Embankment Café

Most már azt hiszem 4. napja vagyok a kávézóban, 1-2 törzsvendéget már felismerek, de azért különleges rendelésekkel még bajban vagyok. De meg vannak velem elégedve, állítólag még senkit nem tudtak beállítani a kasszába ennyi idő után, pedig én épp azon vagyok kiakadva,h mennyire nem tudok semmit. Furcsa ennyi év után v.mit teljesen a 0-ról kezdeni, mikor már megszokta az ember lánya,h  van 1 státusza, nagyjából már már el tudja helyzeni magát a szakmájában, és bumm itt senki, és olyan furcsa,h én vagyok az akinek tanulnia kell,h nem  vagyok szakmabeli és kiemelkedő tehetség... :) (nna nem mintha az lettem volna,mint referens- pedig de :) ;) Mindenki nagyon kedves, és nagyon,de nagyon megtanultak csapatban dolgozni, tényleg mindenki a másik keze alá dolgozik, függetlenül,h feladata vagy nem itt is van 2 kolumbiai (1 szakács és  felszolgáló), 3 lengyel (2 felszolgáló, 1 szakács) 2 kínai (1 szakács, 1 felszolgáló) (de lehet, h ők is mianmariak) 1 mianmari lányka. meg kell,h mondjam,h a 2 kínai az akik nagyon jól tudnak csapatban dolgozni és elképesztően gyorsak, mindemellett nagyon szimpatikus jellemük van. Egy szó, mint száz, ez is kemény meló, de tetszik (a sok futkosástól meg ledobtam 1-2 kilot, miközben halomszám eszem a süteményeket amiket napvégén ránksóznak), pláne,ha már átlátom az egész rendszert akkor még jobban fog tetszeni.

Itt dolgozom: http://www.embankmentcafe.co.uk/index.html

Szerelmem, ma munka után bejött hozzánk, mi még nem zártunk és készített néhány képet  a kis kávézóról a blogomba:

Park egyik szép platánfája

a kávézó hátsó teraszával (már zárás után)

Robit változatlanul nagyon dicsérik és el vannak ájulva a munkájától, nekem meg csak dagad a keblem, h ilyen jó chefem van nekem, az angolja is napról-napra jön fel, az én szörnyű akcentusomon is próbál csiszolni a Sally - még nem tudja, de hamarosan rájön,h nehéz fába vágta a fejszét, az összes ismerősöm az én kiejétesemen szokott nevetni.. :) :)

Mindenkit puszilok, Robi konyhájáról bővebben majd Kozmin blogjában lehet olvasni, már ha lesz kedve megírni...

Laza vasárnap

Ma egyikünk sem dolgozik, én ugye még nem, Robinak meg szabadnapja van. Így ma elmentünk meglátogattuk az én Babámat (Móni) pont ma megy haza 2 hétre,és azon nevettünk, h mikor hazajött akkor mindig nála vagy nálam bepótoltuk az elmúlt hónapok csajos estéit. Most meg ő ment én maradok, furcsa fordulat, mikor először ő 2 éve kijött, akkor még számára is számomra is elképzelhetetlen lett volna, h egyszer én is idejövök, most meg egészen hiányozni fog,h nem tudunk élménybeszámolót tartani,h vele mi történt, és velem mi itthon.. teljes képzavar. Remélem jól fog telni neki a szabadsága, és mindenben úgy lesz ahogy ő elképzeli, majd sokat gondolok rá, és ha visszajött akkor itt Londonban tartunk egy csajos estét (palacsintát ígértem neki) :)

Ma anyáknapja van, virág helyet csak a hangommal tudtam felköszönteni anyukámat és nagyimat, pedig ilyenkor mindig mentem, vagy még kislánykoromban a nővéremmel mentünk orgonát lopni korán reggel, itt nem is nagyon láttam még orgonabokrot... Ilyenkor kijön a távolság hátránya, és persze jó a skype, és a videóhívások, és ez a blog is segít a kapcsolat tartásban,de a személyes pillanatot nem helyettesíti, mikor kommandózom az utcákat orgonabokor után kutatva, mint egy vadászkutya, és még és még-nagyobb csokrot duzzasztva, és persze anyu meg mama arca mikor átadhatom nekik....

Jobb híján pizzát sütünk a kis kommunánknak (még mindig 3an vagyunk, Szerelmem, a másik Robi és én) nagyon szeretem a házi pizzát, és nem azért mert az én Chefem csinálja, de tényleg jó ízű, és bőven leveri ezeket az itteni sarki pizzásokat. Tényleg jó a hangulat, jól megvagyunk, rendesen kedveljük a Robit, kicsit, mint egy unokaöcs, aki már más generáció,de jólmegértjük egymást. Nnna megyek tanulok pizzát sütni :) 

The Kitchen és Sally

Tudom már rég nem írtam, de igazából vártam,h alakuljanak  a fejlemények, gondoltam majd akkor teszem közzé.. :)

Van munkánk, mindkettőnknek! Legalábbis remélem,h ha holnap felhívom a Sally-t ahogy megállapodtunk akkor nem fog másként állni a dolog. A lényeg,h az a hely ahova még múlthét pénteken bementünk, h gyakoroljuk az álláskereséséi helyzetet tényleg szakács szűkében volt, Hétfőn visszamentünk és találkoztunk a tulajdonossal vagy menedzserrel, ő Sally, egy kedves Új-Zélandi nő!!! Ilyenkor elgondolkozik az ember,h mintha véletlenek nem nagyon lennének, és nem csak szakácsot keresnek, hanem 8 metrómegállóval beljebb a Temze partján egy kis parkban a kávézójába keres munkatársat. Így voltam szerdán nála állásinterjún, és vasárnapra ígértem választ, én azt hiszem belevágok. Alapvetően a kávézó mellékteraszát kellene beindítani a park másik bejáratánál, a környező irodaházakra számít napközbeni szendvics ügyben, lenne 1 fagyi gép (a felvétel feltétele,h a Robi minden nap kaphat 1 tölcsér fagyit!) és a szokásos, tea, kávé, üdítő, kb 6-8 asztallal. Remélem menni fog, remélem ez már tetszeni fog, és remélem megtalálom 1 kicsit a számításaimat. a Robi ma már első rendes munkanapját töltötte a konyhán. Jó érzés, h nem mások által kerültünk oda (ügynökségek-akik kemény pénzt is kérnek ezért..),h utánajártunk jártuk a várost voltunk több helyen több állásinterjún vagy próbanapon, és a végén 1 cégnél kötöttünk ki. Mondtam a Sally-nek,h télen azért majd oldjuk meg,h ne nagyon dolgozzunk 1 helyen,mert az nem túl egészséges.. :) :)

Kb 2 hete egy boltban vettük ezt a karkötőt, azt hiszem a mostani esetében ez hozott nekünk szerencsét, mert erre nagyon felfigyelt,h miért is hordjuk mi ezt:

Hogy tudjuk miért vagyunk itt

Ma hazajövet munkából a Szerelmem egy szép nagy csokor rózsát hozott nekem, nagyon jól esett.... tényleg az ilyen kis apróságok adják meg az élet esszenciáját. Jókedvűen élményekkel teli jön haza az újdonsült chef, én meg felhívtam a Sallyt, így hétfőn 9-kor mehetünk együtt dolgozni. A Robiék konyháján nagyon jó családias hangulat van, remélem ugyanez a hangulat lesz a kis teraszon is (majd magamnak kialakítom .. :) ) Hétfőn kiderül, mindenesetre agyon dicsérik a Szerelmemet - nagyon büszke vagyok rá - , remélem majd engem is fognak neki.

A náthám rendbejött, és így már kedvem is sokkal jobb, nagy lendülettel szeretnék nekivágni a kis terasznak,h tényleg mihamarabb sikerüljön beindítani, és ne csak a kezem legyen hasznos hanem az ötleteim is.

27 fok, napsütés, húsvét

Azt hiszem az idei húsvét Kiskunmajsa hiányában elmarad, v.hogy hangulatom se volt meg hozzá,h 1általán 1 csokinyuszit is megnézzek közelebbről, v.hogy nekem már annyira Kiskunmajsához kötődik ez az egész húsvéti  dolog,h már-már azt mondhatom,h földrajzi helyhez köthető, nem pedig dátumhoz..:) azért 1 tojást kifújok és megrajzolom és odaadom a Szerelmemnek, remélem otthon is ilyen szép idő van, itt már szinte nyár.. háát igen most ha itt lenne a kis Hondám, aminek már a Benus biztosan nem örülne annyira..:) akkor elmennénk kirándulni v.merre, mondjuk a tengerhez.

Furcsa,h az ember a hagyományokat mennyire képes elhanyagolni, ha nincsen hozzá megfelelő környezet, ami most érthető, de azért remélem a következő ünnepet már fogjuk tartani ,nekem ezek fontosak. Főtt tojást tudunk csinálni, sonka az nem nagyon van (inkább csak angol szalonna) szóval megleszünk :) a Húsvéti kalács  kimarad, itt v.mi kis zsemleméretű húsvéti édes süteményük van, már ránézésre és elég durva, inkább maradt a polcon.. kenyerük is van olyan édes,h megteszi kalácsnak (pedig tejleskiőrlésű!!)

Tegnap voltunk több szállodában is munkaügyben, most csak jelentkezési lapokat adtak, mert minden felső vezető szabadságon van Húsvét miatt, meg belebotlottunk egy hihetetlen szakács fickóba a Towerbridge közelében levő kis étteremben. Pont keresnek szakácsot, pedig csak azért mentünk be,h gyakoroljuk magát a szituációt. Igazi angol szakácsot képzeljetek el nagy lufi has, puha test (max a 2 kg sonkát emelgeti) csíkos nadrág, kötény és bolondozik -  Robi mondta: önmaga karikatúrája - nem Londoni, v.honnan észak Angliából jöhetett ha jól emlékszem. A lényeg,h hétfőn megy vissza a Robi 1 interjúra hozzá, aztán majd meglátjuk.

Miután felmondtam, kicsit rosszul éreztem magam,h megtehetem e.. de annyira nem éreztem jól magam, és ha ott vagyok bent napi 10 órát, nehezen keresek másik munkát... márpedig a hercegi esküvő miatt most kemény beosztás lett volna... szóval kicsit ott vagyunk, mint az elején, persze sokkal nagyobb tapasztalattal, helyismerettel.
Jha a gyömbéres méz... mára belázasodtam, úgy látszik az angol(?inkább: indai, fekete, pakisztáni, lengyel stb..) mindenféle vírusokkal szemben még nem vagyok rezisztens.... így maradt a jó öreg Aspirin C-Vitaminnal forró teával, pihe-puha ággyal és az én jó Szerelmemmel, aki mindezeket meghozta és még erőlevest is csinált nekem.

Gyömbéres méz felmondással

Tegnap reggel meglehetősen nyamvadtan ébredtem, azt hiszem sikerült a 25 fokban estére megfáznom, napközben tényleg nyárias idő van de estére lehűl én meg ugye hol a benti vendégtérben, hol a kinti részen pörgök, persze ez még nem indok,h elegem legyen. A lényeg,h mivel már 2 napja majdnem sírva jövök haza munkából aminek az okát még én sem tudom, a kollégák kedvesek, a vendégek semmilyenek,de v.mi nem stimmel így úgy döntöttem,h  nem azért hagytam otthon mindennel fel,h itt a fogamat összeszorítva v.mi olyat csináljak ami a zsigereimből taszít, hát felhívtam a Dórát, és megmondtam neki,h ez nekem nem megy. Holnap persze rendesen kilépek, de megkönnyebbültem, nem derogál a munka és könnyen lehet,h pincér leszek,de nem 1 forgalmas  pub-ban ahol  1 vendégre 1 másodperc jut és a csúcs teljesítmény,h míg kifele futsz a a tányérral a másik kajáért ami liftben vár kapjál fel 8 poharat, ha már üres. Ebben nincs kihívás, nincs semmi, nincs szolgáltatás, nincs vendégkapcsolat, persze ennek a pub-nak is megvan a helye a turizmusban és az angol TSD-i életben kellenek az ilyenek,de én azt hiszem erre alkalmatlan vagyok, de legalább megtanultam ezt is,h nem szabad olyat csinálni amibe belefárad az ember lelke, és ebben a Robi nagy támogatom volt, ő mondta,h ne csináljam,ha nem tetszik ez csak munka. Jó, h ilyen ember van mellettem akit nem javak hajtanak, hanem az emberi értékek. Remélem hamar találok 1 kicsit testhez állóbb munkát.

A náthám kicsit jobban van, a torkom fáj, ma 1 lime levét 1 kis db gyömbért felaprítva és 1 kanál mézet összekeverve próbáltam gyógyítgatni magam, holnapra kiderül,h rögtönzött házipatikám használt e.

Addig is néhány kép a szép nagyobb szobánkról ahova tegnapelőtt cuccoltunk át és a volt lakótársakról.

a szerzett kanapé

megbújva az ágyunkban

a semmire sem jó álkandalló

Rend a lelke mindennek

Peti- Szerelmem-Robi-Éva

mi a különbség a képen? :)

Munka és Lakótársak

Munka:

Csak,h mindenki tudja, hát végül a pub-os munkát kaptam meg, úgy tűnik,h minden rendben, megvan már a jövőheti beosztásom, tegnap kitöltöttem a felvételi papírokat, és kaptam igazolást a cégtől,h bankszámlát nyithassak, ellentétben az angol szokásokkal nem kéthetente fizetnek hanem havonta,de a leggyakoribb a kétheti fizetés és egyenlő arányban van emellett heti és a havi fizetés is, itt viszont divatban van a csekk, nem utalnak,hanem csekket adnak, ami macerásabb szerintem, mivel be a cég bankjába onnan ki a pénz, majd a készpénzzel átmegy az ember a saját bankjába, v. átutaltatja a saját számlájára, Szerelmemnél csekkes verzió van és heti fizetés, nálam havi fizetés és utalással, pl Móninál meg készpénzben adják hetente fizetési papírral 1ütt.

Maga bár forgalmas, igazi angol pub- Sussex -, itt azért ez a pub kultúra tényleg normális,bár isznak rendes mennyiségben eddig még nem láttam dülöngélő embert, a vendégkör fele turista a másik része a környékbeli irodai dolgozók, szóval nem kocsma. Viszont mivel nagyon fogalmas ezért nem igazán van vendégkapcsolat, és a vendéglátás érdemi része 1-2 másodpercre szorítkozik. Meglátom,h mennyire tudom megszokni ezt, ha nem megy keresek majd mást. Nyilván előbb utóbb majd a bárpultba is beállok, az fizikailag 1 kicsit könnyebb lesz,de most én vagyok ott még a kezdő.. :) :) mivel este későn érek haza, így sokáig alszom kicsit átfordult az élet, este későn fekszem és reggel későn kelek, azért lesz,h korán megyek majd be (10-re) akkor jobban marad az estéből.

Lakótársak:

Keveset írtam eddig a ház lakóiról, Van 2 Robink, egy az én Szerelemem, egy pedig egy Szegedi jószívű kamasz srác, hotelben dolgozik és mint a legtöbb vendéglátásban dolgozó vagy munkában vagy alszik.

Volt egy hármasunk, Peti - szívem csücske - , Petra - ő költözött tegnap el - , és Éva - holnap ő is hazamegy -melléjük, v.hogy nem pártolt a szerencse, így Éva és Peti holnap hazamennek, pedig jól elvoltunk, Petivel jól el lehetett beszélgetni, érett jó gondolkodású fiú, biztos,h ha tényleg visszajön akkor már összejön neki. Petra még küzd, mint disznó a jégen, de sajnos 1 kicsit válogat munkatéren amit most nem lehet megtenni. Éva meg szerintem, mivel Petinek nem jött össze ezért nem akart maradni mivel jó cimborák. Így holnaptól hárman leszünk a kis NewHam-i házban. Kíváncsi vagyok milyen lakók jönnek és mikor, azért szeretném,ha hasonló emberi viszonyt lehetne velük is kialakítani. Persze néha morgok,h csak nekünk jut eszembe,h takarítsunk és néha itt marad az asztalon v.kinek a tányéra v a bögréje,de nem kell zárnom a szoba ajtaját, és ha elfogy a kávém v a tejem akkor kérhetek a másiktól és viszont, este megkérdezzük kinek hogy ment a munka és él e egyáltalán,de a privát teret tiszteltben tartjuk. Inkább ez, minthogy zárni kellene a szobaajtót.

Vegyesfelvágott

A környék ahol lakunk több, mint vicces, gyakorlatilag, v.hol a fekete negyed és az indiai negyed között, ez a piacon meg is látszik, múlt héten tárkonyt szerettünk volna venni a kedvenc piacunk oldalában levő boltban, és a csávó udvariasan közölte,h azért nem találunk itt tárkonyt, mert ez itt fekete emberek boltja - csak,h tisztázzuk, nem azért mondta,h hagyjuk el a helyszínt amíg mindenkinek fel nem tűnik a sápadt arcunk, hanem,h értsük, miért nincs tárkony - nagyon komoly. De tényleg olyan gyökerek, fűszerek, lisztek (inkább mindenféle kalászosokból, magokból őrlemények) 100 féle bab és rizs és még sorolhatnám, egy db-ig tanulmányoznunk kéne az indiai és a fekete konyhát,h a negyedére rájöjjünk. A metro megállótól lefelé, még durvább a helyzet. Nincs európai bolt, csak indiai, indai gyorskajálda, indiai ruhás,ékszeres bank, mintha nem Európában lennénk. Persze ez így nekünk érdekes,de el tudom képzelni,h mekkora ellentét lehet egy angol és egy indiai angol között.

És néhány kép  erről-arról:

És megint 1 telefonfülke

És még egy telefonfülke...

Naná,h  a szobron pózol

V.hol a Themes partján 1 parkban az első napokon

A bejárati ajtónk, megjegyzés mellettünk egy fodrászüzlet van, ami valójában egy drogdíler tanya, max a nyakunkat vágnák le,ha be szeretnénk menni oda :)

Ettől függetlenül, a hely normális, a sokféle ember jól elfér egymás mellett, talán pont ezért mert ennyire sok náció él itt együtt jobban tolerálják egymást, a második kérdése mindenkinek,h honnan jössz és mióta vagy itt, sokszor az itteni eladó, szabó, v. bolttulajdonos csak annyira tud angolul amennyi az üzletéhez feltétlenül  kell. Mégis jól-szervezetten működik ez a színes egyveleg. 

Kis utcácskánk egy napos angol napon

Úton a piac felé

Tipikus angol pub és kis étterem magyar szakácsokkal

Úgy tűnik szerencsések vagyunk.. nekem már megvan a jövőheti beosztásom a kis forgalmas Pub-ba, jövőhetén azt hiszem csak 40-43 órát fogok dolgozni, nem ez a hivatásom,de még vicces is ez a 0 felelősség,semmi gondolkozás, mondjuk kemény fizikai meló, ma 5-től voltam 23.30-ig egy 15 perces szünettel,és nem álltam meg 1 percre sem, pedig elvileg most nem volt forgalom.. akkor milyen amikor lesz?  nna majd szombaton megtudom....12.00-tól 00.30-ig :) . a kollégák kedvesek, de legalábbis normálisak, van itt balettozó csapos, brazil báros-lány aki mindig dalolászik, vézna pincérfiú, magyar manager- Dóra - aki nagyon szimpatikus nekem az első pillanattól kezdve - remélem kölcsönös.

Robi nagyon feldobva jött haza próbaműszakjából, meg voltak vele is elégedve ha minden igaz jövőhéten már meglesz a helye (a meleg előételes srác helyett veszik őt fel) ez 1 étterem kifejezetten a helyi lakosokra a színház mellett é s az én Szerelemem lefőzte már az első este őt.. engem már rég megfőzött.

Csak a dolog iróniája 1 pub-ból és 1 első rangú étteremből hazatartó pincér és szakács a sarki csirkésnél evett vega - és csirkeburgert sültkrumplival vacsorára.. :D

Első próbamunka

Ma a sétálgattunk a belvárosban, a Robi 1 étterembe ment be megbeszélni,h kellenek e 1másnak, utána meg én mentem volna 1 másik étterembe ahol recepcióst kerestek.. miközben nézegettük a térképet,h merre tovább észrevettem,h a mögöttem levő Pub kirakatába hirdetik,h embert keresnek, bementem és ma este 7-re vissza is hívtak. Vicces volt ennyi év irodai munka után egy bárban helyt állni, úgy tűnik egyelőre megfelelek, mert a menedzser már be akart osztani, én mondtam neki,h lassabban, holnap 1 másik helyre megyek. Meg mivel az utóbbi években annyira nem voltam nyaralni kihasználnám a helyzetet. Háát remélem,ha holnap este felhívom még meglesz a helyem.. V.miért tetszik, pedig csak 1 kis koszos angol Pub,de mégis jól éreztem magam,laza az egész persze oda kell figyelni,de lehet,h mivel eddig nagyobb felelősség volt rajtam, most nem tud stresszelni 1 sör lecsapolása..Holnap a Móni(barátosném) intézett nekem szintén 1 próba műszakot egy étterembe, valószínűleg az keményebb lesz, már maga a követelmény is, meg a tányérok egyebek kihordása, hát majd meglátjuk. Eddig azt hittem derogálni fog,h miután komoly repjegyeket és utakat állítok össze, majd más poharát szedjem le az asztalról,de komolyan tetszett a dolog, egyelőre úgy érzem tudnám csinálni, aztán persze ha már Új Zélandra készülünk vissza az én kis repjegyeimhez. Most v.hogy úgy érzem,h bármi és bárki lehetek és nem számít.. lehetek báros, pincérnő, kutyasétáltató, recepciós nem számít, kihívás az egész és 1 nagy kalandnak érzem, aztán majd meglátjuk,h mi  jön össze ;)

Kicsit magamról magamnak

Vasárnap délután van, a Szerelmem épp kedvenc helyén a konyhában tevékenykedik, a lakótársam meg mellettem a Laptopot bűvöli, mivel vettem egy Bluetooth-rádiót az én gépemhez,ami nem működik,ha megfeszülünk sem, csupán tönkretesz minden gépet amire próbáljuk rátelepíteni, háát így megy majd vissza az arabhoz...

Semmi különbséget nem érzek még, h most nem otthon vagyok, most ez az otthonom.. "vagy ezek csak házak az otthon az v.mi más"? Majd kiderül

A kis Hondám hiányozni fog amint 12 metróvonal már nem jelent újdonságot és mindenért gyalog kell menni,de ha jól sejtem Benus már rátette a kezét, és egyezkedik anyukájával, h maradjon is náluk, én nem bánom... :)

Hiányozni fog a Balaton az illata, a hangulata a nyárfa susogása mikor a sok lubickolás után megpihenek a parton és hallgatom..

Itt is majd meg kell találni azokat a helyeket ahol fel tudom tölteni magam, legyen az 1 park, egy eldugottabb utcácska, bár még csak 9. napja vagyok itt a magány az hiányzik 1 kicsit, önző típus vagyok, és bizony sokszor szeretek csak magam lenni, vagy elmenni futni a Margitszigetre, vagy tornázni, vezetni és közben maxon hallgatni a rádiót, ezek helyett kell alternatívát keresni. Nyilván ha lesz munka akkor már a sportolást meg tudom oldani,de nehezen fogok eldugott helyet találni h 1ül fussak néhány kört.... :) na ebben majd Új Zéland más lesz.

Aztán persze hiányozni fog a családom, a vasárnapok amikor átmentem a mamához főztünk és megtanított egy süteményreceptre, majd alaposan elvert kanasztában, vagy,h néha átmentünk anyuékhoz vacsorázni esetleg jöttek a nővéremék is, hülyültünk a gyerekekkel.. ez majd nehéz lesz,de tudtam,h így lesz, aztán meg nyilván ahogy telnek a hetek a hónapok és darál az élet úgy lesz ez természetesebb. Egyelőre csak legyen munkám/munkánk...:)

NZ helyett UK

Hogy lehet,h AKL helyett LON-ból jelentkezem? Hát első körben, mert így nem kell hirtelen akkorát változtatni, másod körben,mert én voltam a világ legnagyobb hitetlenkedője. De eljön az pont amikor meghülyül az ember lánya és azt mondja,h elég. Elég,h választanom kell,h tankolok vagy színházba megyek,h majdnem luxus 1 kis lakás és 1 autó fenntartása. H hiába vagyok képzett és a szakmámban állítólag jó, csak eladom az utakat és nem veszem, pedig azért dolgozom/dolgoztam utazási irodában,mert szeretek utazni, mégsem élhetem azt az életet amit szeretek.

Szóval kb 1 hete megérkeztünk Londonba, persze itt sem lesz kolbászból a kerítés, gondolom majdnem itt fogjuk hagyni a lelkünket a munkában,de remélem,h meg fogja érni. Jobb angollal és nemzetközi tapasztalattal indulhatunk tovább.
2011.04.01 20.15 körül landoltunk LTN-ra természetesen W6-val hiszen a fejenkénti 32kg feladható poggyász nagy érv a fapados mellett, még ha húztam is érte a számat, h nem v.mi normális lgt-val  érkeztünk,de nem baj már NZ-re kinéztem a megfelelő vasmadarat és társaságot.. :)
Az első 1 héten még nyaraltunk várost néztünk, és ismerkedtünk a környékkel:

Mókust ettetünk almával

Nemzeti Történeti Múzeumba is benéztünk megnézni a dinócsontvázakat.

Piknikeztünk a Hyde parkban

A jóllakott mókus iszkol vissza a fedezékébe

Ültünk emeletes buszon- hihetetlen,h milyen kis utcákba képes befordulni

Én és a kis dinócsontváz

Megtaláltuk "A" telefonfülkét